Ez a szöveg egy mesés reggelen született, amikor a százéves parasztház lépcsőjén ülve néztem a napfelkeltét a falu csendjében. A pillanat egyszerűsége felidézte bennem a gyökerek erejét, és megértettem: a hazaérkezés nem csupán földrajzi, hanem belső folyamat. A mesék nyelvén ez a fény, az arany és a kincs szimbolikájában ragadható meg, és talán ennek a társadalomnak most éppen meseterápiára van szüksége, hogy újra felfedezze a gyökereit, és otthonra találjon önmagában.

Az újrakezdés nem egyszerű döntés, hanem egy belső átrendeződés liminális tere, ahol még nem működik a régi, de még nem állt össze az új. Ez az írás azt vizsgálja, hogyan értelmezhető ez az átmeneti állapot a pszichológia, a neurobiológia és a rendszerszemlélet mentén, és hogyan lehet a változást testileg, kapcsolatilag és strukturálisan is támogatni.