A harmónia olyan működési kapacitásként bontakozik ki, amely a szomatikus tapasztalatot, a kapcsolatokat és a közösségi léptéket összekapcsolja. Akkor válik élhetővé, amikor a terhelés megoszlik, a ritmus hordozható, és a tanulás közös folyamattá alakul. Az év során a harmónia így iránytartásként formálódik: testben érzékelhető jelenlétként, kapcsolati megtartottságként és közösen épített struktúrákban.

A regeneratív jól‑lét nem célállapot, hanem életforma. Ritmus, amiben újra megtanulunk élni: testben, közösségben, természetben.

A tapasztalataink által kialakult fiziológiai és viselkedési alapmintáinkat az agyunk és az idegrendszerünk igyekszik fenntartani.