A regeneráció, mint életmód

Lili Abigél Gulbert
Jul 28
5 min read

A jól-lét rendszerszintű újraértelmezése

Minden élő rendszer a regenerációra törekszik. Így van ez a természettel, és az emberrel is. Mivel mi magunk is az ökológiai rendszer részei vagyunk, ez a kettő nem elkülönült, hanem kölcsönösen függ egymástól. Hiszem – hisz rendszerben gondolkodom és dolgozom –, hogy a regeneratív gondolkodásmódra nagy szükségünk van ahhoz, hogy megküzdhessünk a világunkban zajló túl gyors, túl hirtelen és túl nagy erőkkel történő változásokkal szemben.

De ha „csak” a saját testünk, idegrendszerünk és pszichénk regenerációjáról, kiegyensúlyozott működéséről vagy az önazonosságunkról beszélünk, akkor is a regeneratív szemlélet lehet az, ami közelebb vihet minket az igazságunkhoz. Ahhoz az életmódhoz, amely természetesen támogatja a belső és külső egyensúlyt.

A jól-lét fogalma alatt ebben a szövegben nem pusztán a pozitív érzések és elégedettség állapotát értem (amit a pszichológiai szakirodalomban gyakran „jóllétként” írnak), hanem egy komplex pszichológiai virágzást: azt az állapotot, amikor az egyén képes saját érzelmeit, gondolatait, kihívásait és kapcsolatait integrált módon kezelni. Ez a megközelítés figyelembe veszi nemcsak a boldogságot vagy az elégedettséget, hanem a rezilienciát, érési folyamatokat és önazonosságot is, ahogyan azt Ryff, Keyes vagy Waterman is definiálják. Ezért választom tudatosan a „jól-lét” kötőjeles formát, hogy hangsúlyozzam azt a mélyebb pszichológiai és rendszerszintű minőséget, amit a regeneratív szemlélet képvisel nemcsak egyéni szinten, hanem közösségi, kulturális és ökológiai szinten is.

A regeneratív jól-lét (regenerative well-being) a legújabb kutatások szerint is jóval túlmutat az egyéni egészség fogalmán. A One Earth folyóiratban megjelent 2023-as tanulmány szerint az élőrendszerek akkor tekinthetők regeneratívnak, ha képesek pozitív visszacsatolási ciklusokat fenntartani önmaguk és környezetük között. Vagyis „life begets life” módon, az élet újabb életet szül (Buckton et al., 2023). Ez az emberi jól-létre is igaz: csak akkor lehet valóban fenntartható és virágzó, ha kapcsolódik a közösséghez, a természethez és az értelmes célokhoz.

A test és rendszer találkozása

A szomatikus dimenzió – vagyis a testünk intelligenciája és adaptív képessége – kiemelt szerepet kap a regeneratív szemléletben. A regeneratív jól-lét nem egy végállapot, hanem dinamikus adaptáció, ami hasonló a test által végzett állandó mikroszabályozáshoz (homeosztázis, reziliencia, neuroplaszticitás). A testünk nem különálló mechanizmus, hanem érző, kapcsolódó ökoszisztéma, amely tükrözi és hordozza a környezeti, társadalmi és belső tapasztalatokat. Ezt a „soma to system” elvet képviselik a salutogenezis elméletei is, amelyek szerint az egészség nem a betegség hiánya, hanem a szervezet képessége arra, hogy értelmet találjon, kapcsolódjon és alkalmazkodjon (Antonovsky).

Amikor megszakad a regeneráció

Ha egy rendszer – legyen az test, idegrendszer vagy közösség – nem képes a regenerációs ciklusait aktiválni és végigvinni, akkor traumatizálódik. A modern szomatikus traumaelméletek egybehangzóan állítják, hogy a trauma nem maga az esemény, hanem annak feldolgozatlan fiziológiai és pszichés lenyomata. Az idegrendszer ilyenkor „beragad” egy túlélési állapotba – harc, menekülés vagy lefagyás – és nem tud visszatérni egy szabályozott, regenerált egyensúlyi működésbe.

A regeneráció hiányát nevezhetjük a trauma fiziológiai definíciójának. Az idegrendszer ebben az állapotban túlterheltté válik, a stresszhormonok krónikusan magasak maradnak, az egyén pedig elveszíti a kapcsolódás képességét – önmagához, másokhoz és a világhoz. A trauma így megszakítja a „pozitív visszacsatolási ciklusokat”, amelyek szükségesek az élet folyamatos megújulásához – vagyis pontosan azt a regenerációs dinamikát, amely a regeneratív jól-lét alapja lenne (Buckton et al., 2023).

A jó hír azonban az, hogy a regeneráció tanulható és újratanulható – kapcsolatok, testtudat, természet, ritmus és közösségi jelenlét által. A regeneratív szemlélet éppen ezért nemcsak egy preventív, hanem egy helyreállító paradigmát kínál: helyet és eszközöket ad a feldolgozásra, és visszavezeti a szervezetet és a személyiséget a kapcsolódó, élő állapotába.

Kapcsolatokban élni

A 2020-as kutatás szerint nemcsak az ökológiai környezet (pl. a biodiverzitás) számít a jól-lét szempontjából, hanem az egyén ökológiai attitűdje is. A „regeneratív kompatibilitás” azt jelenti, hogy azok az emberek, akik pozitívan viszonyulnak a természethez, sokkal mélyebb regeneráló hatást élnek át egy egészséges ökoszisztémában (Giusti & Samuelsson, 2020). Vagyis a természethez való viszonyunk minősége kulcs a regeneratív tapasztalatokhoz. Ez teljes összhangban van a kapcsolati jól-lét említett dimenzióival.

Hely, test, közösség: a regeneráció háromszöge

A hely-specifikus jól-lét – amely az adott közösség, táj és kultúra sajátosságaira épít – alapvető a regeneratív megközelítésben. Új-zélandi városfejlesztési példákban például a maori Mauri Ora iránytű szolgál holisztikus várostervezési eszközként, amely figyelembe veszi a test, közösség, természet és szellemiség egységét (Dionisio et al., 2024). Ez jól illeszkedik ahhoz a szemlélethez, amelyet én is képviselek: a jól-lét nemcsak egyéni, hanem ökológiai és kulturális viszonyok által meghatározott élmény.

A „soha nem elég” működés

A modern nyugati kultúrában elterjedt „többre, gyorsabban, jobban” ethosz, amiben az állandó teljesítés, fejlődés és növekedés válik normává - a regenerációval összeegyeztethetetlen. Ez a működésmód gyakran nem belső egészséges motivációból, hanem hiányérzetből, önértékelési bizonytalanságból vagy feldolgozatlan traumából fakad. A legújabb pszichológiai kutatások szerint az ilyen típusú „kényszeres önoptimalizálás” a szimpatikus túlingerlés (túlélési üzemmód) testi és idegrendszeri lenyomata.

A folyamatos „akarás” és „nem elég” érzés valójában egy belső regenerációs hiányállapot – a szervezet nem érzi, hogy biztonságban van, hogy megpihenhet, hogy már „elég”. Ez a diszreguláció állandó aktivitásban tartja a testet és az elmét, miközben kiüríti az erőforrásokat. A regeneratív jól-lét szemléletben ezért kiemelten fontos a megállás, a telítettség, az „elég” érzésének újratanulása. Ez nem passzivitást, hanem tudatos ciklusosságot jelent: megengedni a töltődést, az integrációt, a pihenést – a biológiai, lelki és rendszerszintű regenerációt.

Amíg nem tanuljuk meg tudatosan lelassítani, megemészteni és lezárni a tapasztalatokat, addig a túlzott aktivitás – még ha jó szándékú is – kimerüléshez, kapcsolati elszegényedéshez és ökológiai kizsákmányoláshoz vezethet. Ahogy a természetnek is szüksége van nyugalmi időszakokra (tél, pihenőfázis), úgy a testnek és a pszichének is szüksége van ritmusra, regenerációra és megállásra. Ez az, amit a regeneratív szemlélet nemcsak lehetővé tesz, hanem megkövetel: az élet törvényszerű ciklusainak visszahozását a személyes és kollektív életbe.

„A regeneratív rendszerek olyan ciklusokat tartanak fenn, amelyekben az emberek és a természet egyaránt virágoznak.”

A regeneratív jól-lét tehát nem egyéni „biohack” vagy mentális technika, hanem egy egységes életmód, amelyet test, közösség és föld kapcsolatain keresztül lehet megvalósítani.

A mai gyorsuló, teljesítményorientált és sokszor diszregulatív társadalmi struktúrák mellett a regeneratív jól-lét nemcsak “gyógyulás”, hanem ellenállás is: egy funkcionális lázadás a túlzott produktivitás, a szétkapcsoltság és az ökológiai kizsákmányolás ellen. Amikor tudatosan lassítunk, kapcsolódunk, pihenünk, és újraértékeljük az „elég” fogalmát, akkor nemcsak önmagunkkal bánunk jól, hanem társadalmi normákat is megkérdőjelezünk.

Ez az ellenállás azonban nem romboló, hanem teremtő. Nem a menekülést, hanem az újrarendeződést szolgálja. Funkcionális ellenállásként értelmezhető: az élet törvényszerű ritmusaihoz való visszacsatlakozás aktusa. A regeneratív jól-lét megteremtéséhez tehát bátorságra van szükség: a “nem-normális normalitással” szembeni kreatív lázadásra, amely új, egészségesebb mintázatokat hoz létre testben, közösségben és kultúrában egyaránt.

Ehhez elsősorban az kell, hogy újrakapcsolódjunk a saját testünkkel, a helyünkkel a világban, és azokkal az értékekkel, amelyek túlmutatnak rajtunk.

Reflektív kérdések az olvasottak vizsgálatához:

Milyen testi jelzésekből tudod, hogy szükséged van regenerációra?

Mikor és hogyan adsz időt és teret a testednek a megpihenésre?

Van-e napi rutinod, amely segíti az idegrendszered szabályozását?

Milyen minőségűek a kapcsolataid: adnak vagy kimerítenek?

Mit tanítanak számodra a természettel való kapcsolódás pillanatai?

Van-e olyan hely, közösség vagy ritmus az életedben, amely valóban regeneráló hatású?

Mennyire érzed magad „otthon” ott, ahol élsz?

Tudsz-e kapcsolódni a hely történetéhez, ökológiájához vagy hagyományaihoz?

Mi lenne az a hely-specifikus szokás vagy gyakorlat, amit integrálhatnál a jól-léted támogatásához?

Milyen kulturális mintákkal szemben vagy kész tudatosan „ellenállni”, hogy regeneratív életet élhess?

Mi az, amit el tudnál engedni a „soha nem elég” működésből?

Hogyan éled meg az „elég” állapotát a testedben, az idődben, az életviteledben?

Milyen ciklusokat ismersz fel az életedben most, és mit igényelnek tőled?

Hol tudnád engedni a lassítást, a lezárást vagy az integrációt?

Hogyan tudnád újratanulni a természetes regeneráció ritmusait?

Referenciák:

Buckton, S. J., Fazey, I., & Sharpe, B. (2023). The Regenerative Lens: A conceptual framework for regenerative social-ecological systems. One Earth, 6(11), 1234–1245. https://doi.org/10.1016/j.oneear.2023.06.006

Giusti, M., & Samuelsson, K. (2020). The regenerative compatibility: A synergy between healthy ecosystems, environmental attitudes, and restorative experiences. PLoS ONE, 15(1), e0227311. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0227311

Fazey, I., Buckton, S. J., Doherty, B., Wilson, J., et al. (2024). Transformative action towards regenerative food systems: A large-scale case study. SSRN Electronic Journal. https://doi.org/10.2139/ssrn.4718690

Colding, J., Giusti, M., Haga, A., Wallhagen, M., & Barthel, S. (2020). Enabling relationships with nature in cities. Sustainability, 12(11), Article 4394. https://doi.org/10.3390/su12114394