Adventi gondolatok szeretetről, hitről, és reményről

Lili Abigél Gulbert
Dec 21, 2025
6 min read

Forrás: Pinterest

A negyedik adventi gyertya a szeretetet szimbolizálja. A szeretet azonban nem csupán személyes élmény, hanem kollektíven közvetített fogalom is. Minden társadalom rendelkezik olyan alapfeltevésekkel, amik a szeretet természetére, az emberi kapcsolatok működésére és a világ erkölcsi rendjére vonatkoznak. Ezek az alapfeltevések segítik a világ értelmezését, csökkentik a bizonytalanságot, és orientációs pontokat kínálnak az egyéni életutak számára.

Ilyen kollektív alapfeltevés például az az elképzelés, hogy a szeretet alapvetően védelmező és jóindulatú, vagy hogy a kapcsolatok természetes módon a gondoskodás irányába rendeződnek. Ezek az elképzelések gyakran nem expliciten jelennek meg, hanem implicit módon befolyásolják azt, hogyan értelmezünk veszteségeket, konfliktusokat vagy igazságtalanságokat. A pszichológiai kutatások szerint az olyan kollektív hiedelmek, mint a világ igazságosságába vagy az emberek alapvető jóindulatába vetett hit, stabilizáló funkciót töltenek be mindaddig, amíg összhangban maradnak a tapasztalattal (Lerner, 1980). Ezek a hiedelmek nem pusztán filozófiai állítások, hanem a mindennapi döntéshozatal és értelmezés hátterében működő axiómák.

Konkrét példája ennek, amikor társadalmi szinten egy nehéz élethelyzetet átmeneti kivételként értelmeznek, bízva abban, hogy a szabályok betartása, az erőfeszítés vagy a türelem hosszú távon rendező elvet érvényesít. Hasonlóképpen, a szeretethez kapcsolódó kollektív hiedelmek gyakran azt sugallják, hogy a kapcsolati nehézségek természetes módon oldódnak meg, ha a felek jó szándékúak.

Traumatikus történelmi események, rendszerszintű igazságtalanságok és társadalmi egyenlőtlenségek azonban fokozatosan megkérdőjelezhetik ezen axiómák univerzális érvényességét. A kutatások arra utalnak, hogy ilyenkor nem az axiómák eltűnése következik be, hanem azok differenciálódása és árnyalása válik szükségessé (Janoff-Bulman, 1992).

Melyek azok a szeretetre, igazságosságra vagy emberi jóindulatra vonatkozó alapfeltevések, amelyek eddig stabil tájékozódási pontként szolgáltak az életedben?

Volt-e olyan tapasztalatod, amely nem ezek teljes elvetését, hanem pontosabb, árnyaltabb értelmezését tette szükségessé?

Hogyan változik egy kapcsolati helyzet értelmezése, amikor az elvi meggyőződések mellett a tapasztalat következményei is hangsúlyt kapnak?

Milyen belső reakció jelenik meg benned annak felismerésekor, hogy egy alapfeltevés megőrizhető, miközben a működésmódja átalakul?

Mit jelent számodra a szeretet vagy az igazságosság kérdése akkor, ha nem univerzális elvként, hanem tapasztalatilag értelmezhető jelenségként tekintesz rá?

Normák, családképek és szeretetértelmezések.

A kollektív hiedelmek közösségi szinten normákban és elvárásokban öltenek testet. A család, mint elsődleges kapcsolati tér, gyakran idealizált szerepet kap a szeretet közvetítőjeként. Sok kultúrában magától értetődőnek tekintik, hogy a családi kötelékek védelmezők és megtartók, még akkor is, ha a kapcsolati működés ezt nem minden esetben támasztja alá.

Ez az idealizáció megjelenhet például abban, amikor egy közösség a konfliktusokat a szeretet természetes velejárójaként értelmezi, vagy amikor a kapcsolati sérüléseket félreértésként, kommunikációs problémaként írja le. A trauma- és kötődéskutatások azonban arra mutatnak rá, hogy az ilyen közösségi narratívák és az egyéni tapasztalatok között jelentős feszültség alakulhat ki (Herman, 1992; Freyd, 2018).

Egy gyakran vizsgált jelenség például az, amikor a közösségi elvárás szerint a szeretet szándékát elsődlegesnek tekintik, miközben a kapcsolati hatások háttérbe szorulnak. Ilyen helyzetekben a fájdalmas tapasztalatok nehezebben kapnak legitim nyelvet, ami akadályozza a pontos értelmezést és a feldolgozást.

Milyen családról és szeretetről szóló hallgatólagos elvárások voltak jelen abban a közegben, amelyben felnőttél vagy jelenleg élsz?

Hogyan hatottak ezek az elvárások arra, hogy mit tartottál elfogadható konfliktusnak, nehézségnek vagy fájdalomnak egy kapcsolatban?

Volt-e olyan tapasztalatod, amikor a közösség által kínált értelmezés nem adott megfelelő nyelvet arra, amit átéltél?

Miben különbözik számodra a szeretet szándékának feltételezése attól, amikor a kapcsolat tényleges hatásai is figyelmet kapnak?

Mit jelent számodra most a szeretet akkor, ha nem közösségi elvárások, hanem a saját tapasztalataid mentén próbálod értelmezni?

Tapasztalat, tanulás és szeretet mint hatás.

Az egyén szintjén a szeretet tapasztalata tanulási folyamatok eredményeként szerveződik. A kötődéselméleti kutatások szerint a korai kapcsolatok minősége alapvetően meghatározza, hogyan értelmezi valaki a közelséget, az érzelmi elérhetőséget és a gondoskodást (Ainsworth et al., 1978; van IJzendoorn & Sagi-Schwartz, 2008).

A populáció jelentős része olyan kapcsolati mintázatokkal él, amelyekben a szeretet kiszámíthatatlan vagy feltételekhez kötött tapasztalatként jelenik meg. Ezekben az esetekben a szeretet nem feltétlenül a biztonság élményével társul, hanem fokozott alkalmazkodással vagy bizonytalansággal. A traumakötést vizsgáló kutatások rámutatnak arra, hogy a gondoskodó és sérülést okozó viselkedések váltakozása erős érzelmi kötődést hozhat létre, amit az egyén szeretetként azonosít, miközben a kapcsolat hosszú távon terhelő marad (Dutton & Painter, 1993).

Egyéni szinten ez például abban jelenhet meg, hogy valaki a szeretet jelenlétét nem a megnyugvás vagy az autonómia növekedése alapján érzékeli, hanem abból, mennyire sikerül alkalmazkodnia a másik elvárásaihoz. Ilyen esetekben a szeretet értelmezése elsősorban hatásként ragadható meg, vagyis annak mentén, hogy egy kapcsolat milyen következményekkel jár az önértékelésre, a döntésekre és a kapcsolati mozgástérre.

Milyen jelek alapján szoktad felismerni, hogy egy kapcsolatban jelen van a szeretet számodra?

Milyen szerepet játszik az alkalmazkodás a kapcsolataidban, és hogyan értelmezed ezt a szeretet szempontjából?

Milyen hatással van egy kapcsolat az önértékelésedre és a döntési szabadságodra hosszabb távon?

Hogyan különbözteted meg magadban a kötődést attól a kapcsolódástól, amiben a mozgástered is megmarad?

Mit tanultál eddig a saját tapasztalataidból arról, hogy számodra milyen formában válik a szeretet megtarthatóvá?

Differenciálás és felelősség.

Amikor az egyének képesek különbséget tenni a szeretet különböző formái között, ez a közösségi működésre is visszahat. A differenciálás azt jelenti, hogy a szeretet nem egységes erkölcsi kategóriaként jelenik meg, hanem megfigyelhető kapcsolati mintázatok és következmények mentén válik értelmezhetővé.

Trauma-informált közösségi megközelítések szerint ez a szemlélet támogatja a felelősségvállalást és csökkenti az áldozathibáztatás kockázatát (Courtois & Ford, 2013). Konkrét példája ennek, amikor egy közösség nem kizárólag a kapcsolati szándékokat vizsgálja, hanem figyelembe veszi a kapcsolati hatásokat és a sérülések következményeit is.

Ez a fajta differenciált gondolkodás lehetővé teszi, hogy a szeretet ne legyen mentség az ártó működések alól, hanem olyan kapcsolati minőségként jelenjen meg, aminek felismerhető kritériumai vannak.

Milyen helyzetekben tapasztaltad azt, hogy egy közösség inkább a jó szándékra, mint a tényleges hatásokra helyezte a hangsúlyt?

Hogyan változik egy kapcsolati vagy közösségi helyzet megítélése, amikor a következmények is láthatóvá válnak?

Mit jelent számodra a felelősség kérdése olyan helyzetekben, ahol a szeretetre való hivatkozás elfedi a sérüléseket?

Milyen kritériumok alapján válik számodra felismerhetővé, hogy egy kapcsolódás valóban megtartó-e egy közösségen belül?

Hogyan hat rád az a gondolat, hogy a szeretet nem felmentés, hanem viszonyítási pont a kapcsolati működés minőségének megértéséhez?

Integrált remény és jövőorientáció.

A szeretet differenciált megközelítése a világ szintjén a remény fogalmát is új keretbe helyezi. A remény ebben az összefüggésben nem idealizált jövőkép, hanem annak képessége, hogy az egyének és közösségek tapasztalati alapon képesek árnyalt világképet kialakítani.

Ez a szemléletváltás abban ragadható meg, hogy a remény nem a korábbi elképzelések sértetlen megőrzésére épül, hanem arra a kapacitásra, hogy a tapasztalatokból kiindulva új értelmezési keretek jöjjenek létre. A jelentésalkotás folyamata nem a korábbi axiómák visszaállítására irányul, hanem egy olyan értelmezési rendszer kialakítására, ami képes egyben tartani veszteséget, tanulást és jövőorientációt (Janoff-Bulman, 1992; Neimeyer, 2019).

Mit jelent számodra a remény akkor, ha nem ígéretként, hanem tanulási és értelmezési folyamatként tekintesz rá?

Hogyan hat a jövőhöz való viszonyodra az, ha a veszteségek és tapasztalatok nem eltörlendő elemekként, hanem a jelentés részét képezik?

Milyen világkép rajzolódik ki számodra akkor, amikor nem egyetlen axióma, hanem több, egymással párbeszédben álló tapasztalat mentén tájékozódsz?

Hogyan változik a jövőorientációd, ha a remény nem a bizonyosság, hanem az árnyalt megértés irányából szerveződik?

Milyen szerepet kap számodra a szeretet ebben az integrált, tapasztalati alapú jövőképben?

A szeretet differenciált értelmezése lehetőséget ad arra, hogy a világot tapasztalatilag megalapozott jelentések mentén szemléljük. Ebben a megközelítésben a szeretet, a felelősség és a remény élhető, felismerhető kapcsolati minőségekként jelennek meg, amik az egyéni és közösségi döntésekben öltenek formát.

Az integrált remény ebből a szemléletből bontakozik ki. Annak a képességét fejezi ki, hogy a tapasztalatok, veszteségek és tanulási folyamatok együtt tarthatók, és ezek mentén a jövő felé irányuló gondolkodás kiegyensúlyozott és reális marad. Ez a fajta remény érzékenyebb, pontosabb és felelősebb viszonyt alakít ki a világhoz.

Ebben az összefüggésben a negyedik adventi gyertya a szeretetet olyan kapcsolati minőségként jelöli, ami megtartó teret hoz létre, támogatja a különbségtételt, és elősegíti a tisztánlátást az egyéni és közösségi viszonyokban.

E gondolatok mentén kívánok mindenkinek szeretetteljes ünnepeket és reményteljes újévet.

Referenciák:

Ainsworth, M. D. S., Blehar, M. C., Waters, E., & Wall, S. (1978). Patterns of attachment. Erlbaum.

Courtois, C. A., & Ford, J. D. (2013). Treatment of complex trauma. Guilford Press.

Dutton, D. G., & Painter, S. L. (1993). Emotional attachments in abusive relationships. Violence and Victims, 8(2), 105–120.

Freyd, J. J. (2018). Institutional betrayal and institutional courage. Wiley.

Herman, J. L. (1992). Trauma and recovery. Basic Books.

Janoff-Bulman, R. (1992). Shattered assumptions. Free Press.

Lerner, M. J. (1980). The belief in a just world. Plenum Press.

Neimeyer, R. A. (2019). Meaning reconstruction in the wake of loss. Journal of Constructivist Psychology.

van IJzendoorn, M. H., & Sagi-Schwartz, A. (2008). Cross-cultural patterns of attachment. In Handbook of Attachment. Guilford Press.