Díszítsd fel a szégyened

Lili Abigél Gulbert
Sep 15, 2025
4 min read

Hogyan segíthet egy nyakék a szégyen átalakításában?

A szégyen az egyik legnehezebben hordozható emberi tapasztalat. Nem pusztán érzelem, hanem komplex testi–kapcsolati állapot, amely a mellkas szorításában, a tekintet elfordításában és a „földbe süllyedés” reflexében rögzül. A súlyos szégyent hordozók gyakran úgy érzik, mintha a létjogosultságuk forogna kockán.

A pszichológiai szakirodalom szerint a szégyen gyökerei többnyire a korai kötődés sérüléseiben keresendők: amikor a gyermek nem kap elfogadó tükrözést, hanem elutasítást vagy megszégyenítést él át, sérül az önértékelése, és belsővé válik a hit, hogy „velem valami baj van”.

A szégyen feldolgozásában a pusztán kognitív megközelítések gyakran kevésnek bizonyulnak, mert az élmény preverbális szinten, a testben is rögzül. Ezért a testorientált irányzatok hangsúlyozzák: a szégyenhez sokszor csak testi–érzékszervi csatornán lehet kapcsolódni, és ott lehet átalakítani.

Ez a bejegyzés azt mutatja meg, hogy egy egyszerű, kreatív testmunka-elem – például egy valós vagy képzeletbeli nyakék – miként hozhat enyhülést és jelentésváltást.

A díszítés, mint transzformatív gyakorlat.

A szégyen állapotában a rendszer összehúzódik: sekélyessé válik a légzés, megszakad a szemkontaktus, a mellkas környéke gyakran „zár”. A díszítés aktusa azt teszi lehetővé, hogy a belső, nehezen megfogható teher külső formát kapjon.

Egy nyakék három szinten képes dolgozni:

Érzékszervi horgony A tapintás, a súly, a felület konkrét érzeteket ad. A figyelem elmozdul a szégyen „megsemmisülés” élményéről a testérzetekre. Ez gyakran elegendő első lépés a deeszkaláláshoz.
Szimbolikus átkeretezés A „teher a mellkason” átalakul jelentéssel bíró díszbe. A belső, megfoghatatlan tartalom külső formát ölt, ezért megragadhatóvá és alakíthatóvá válik: választható szín, forma, ritmus.
Hatás és választás A döntés, hogy mit és hogyan „viselek”, kontrollélményt ad. A szégyen tehetetlenségét felváltja a cselekvőképesség testi élménye. Ez a tapasztalat az önszabályozás kapuja.

A művészetterápiás és szenzomotoros szakirodalom egyaránt rámutat: a testben hordozott élmények külső formába öntése esztétikai távolságot hoz létre, amelyben az érzelmek alakíthatóbbá válnak.

A szenzoros munka, mint kreatív testmunka.

Fontos kiegészítés, hogy a „díszítés” nem pusztán szimbolikus átalakítás, hanem kreatív testmunka is. A nyakékhez való kapcsolódás során az érintés, a haptikus érzékelés kulcsszerepet játszik: a figyelem nemcsak a látványra, hanem a tapintási minőségekre irányul.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a személy ráérezhet arra, melyik részlete a „legszebb” vagy a leginkább vonzó számára. Az újbegyekkel való tapintás során érzékelhetővé válik, hogy a kiválasztott elem hideg vagy meleg, sima vagy érdes, puha vagy szúrós. Ez a tapasztalat többcsatornás érzékelést indít el: nemcsak textúrák, hanem energiák, színek, sőt akár illatok is asszociatívan megjelenhetnek.

A testorientált kutatások szerint a haptikus érzékelés nemcsak testi inger, hanem az én-érzet alaprétege is. Amikor a tapintás révén a figyelem a szégyen területéről áramlásélményre kerül – például a melegség vagy színérzet végigfuttatásával a testen –, a szégyen transzformációs folyamaton megy keresztül: a „megsemmisülés” élményéből érzékszervi energia és kreatív áramlás lesz.

Ez a munka így egyszerre jelent:

testi szabályozást (légzés, idegrendszeri harmonia),
érzékszervi gazdagítást (tapintás, textúra, hő),
szimbolikus átírást (a szégyenhez rendelt új jelentések).

Szégyen és szeretet.

A szégyen lényege, hogy megkérdőjelezi a szerethetőséget. Neuroaffektív szinten a szégyen állapota gyakran jár lefagyással (dorzális vagus aktiváció), amely az izoláció és a kapcsolódás elvesztésének élményét erősíti. A szeretet és elfogadás „üzenetei” viszont – legyenek azok más emberek gesztusai, vagy akár a nyakékhez kötődő szenzoros élmények – képesek újraaktiválni a ventrális társas idegrendszert.

A díszítés így a szégyenhez nemcsak szimbolikus átírást, hanem idegrendszeri újrahuzalozást is kapcsolhat. A rejtőzködés helyét a láthatóság veszi át, a tehetetlenségből apró cselekvőképesség születik, a mellkasi szorítás pedig fokozatosan enyhül, és helyét az áramlás melegsége veszi át.

Érzékszervi integráció és jelentésadás.

Traumatikus és szégyenalapú élmények gyakran fragmentált, szenzoros töredékekben tárolódnak. A “gyógyulás” egyik kulcsa e töredékek integrálása és jelentéssel aló felruházása. A díszítés – mint szenzomotoros–szimbolikus gyakorlat – bottom-up (testi érzetek, mozgás, tapintás) és top-down (jelentésadás, elnevezés) elemeket kapcsol össze. A kettő együtt teszi lehetővé, hogy a szégyen kapcsolható legyen egy új narratívához: „képes vagyok elbírni, és alakítani”.

A művészet- és mozgásalapú gyakorlatok több vizsgálat szerint csökkentik a szégyenhez és traumához társuló tüneteket: a testtudat nő, a szimbolizáció javul, a rugalmas önszabályozás erősödik. A nyakék-gyakorlat ezeknek egy kicsi, mindennapokba illeszthető változata.

A nyakék – akár valós, akár képzeletbeli – transzformatív erővel bíró szimbólum és eszköz lehet a szégyen tudatos kezeléséhez. A szenzoros munka nem áll meg a szimbolikánál: az érintés, a haptikus érzékelés és a kreatív testmunka teszi lehetővé, hogy a szégyenhez kapcsolódó fájdalom energiává, áramlássá és új jelentéssé formálódjon.

A „díszítés” nem elfed, hanem integrál: a szégyen része marad a történetnek, de más jelentést kap. A szégyen így nem pusztán elviselhetetlen teher, hanem alkotó erő, ami a test, az érzékek és a szimbolikus formaadás együttműködésében képes hozzájárulni az önazonosság és a szeretet új megtapasztalásához.

Kísérleti gyakorlat:

Ha kedvet kaptál ahhoz, hogy kísérletezz a szégyen „feldíszítésével”, mint kreatív testmunkával, próbáld ki a következőt:

Menj el egy bizsuboltba vagy egy design vásárra.
Tedd a kezed a mellkasodra, és sétálj lassan, tudatosan.
Nézd meg az ékszereket egyenként, és figyeld meg, melyik az, amelyik megragadja a tekinteted.
Amelyik különösen megszólít, állj meg előtte, és kérdezd meg magadtól: hogyan hat a mellkasomra? Könnyebb lesz a légzésem? Enyhül a szorítás?
Ha jó érzést kelt, lépj közelebb, és érintsd meg. Figyeld meg a tapintását: hideg vagy meleg? sima vagy érdes? puha vagy szúrós? Milyen asszociációkat ébreszt benned?
Ha a tapasztalat továbbra is pozitív, akár fel is próbálhatod.
Figyeld meg, milyen, amikor rajtad van. Tedd fel magadnak a kérdéseket: – Milyen érzés ez a mellkasomon? – Milyen jelentést adok ennek a dísznek? – Hogyan változik meg általa az érzelmi állapotom vagy a testérzetem? – Ki vagyok ezzel a nyakékkel a mellkasomon? Mire vágyom most?

Ha a gyakorlat bevált, és valóban hozott enyhülést, érdemes lehet hazavinni a kiválasztott darabot, és időről időre dolgozni vele. Akár több különböző ékszert is vásárolhatsz, amelyek mind más-más aspektusát díszítik vagy keretezik a szégyennek. Ezek a darabok segíthetnek abban, hogy a szégyen ne bénító teher legyen, hanem alakítható és hordozható tapasztalat, amellyel fokozatosan megtanulhatsz együtt élni.

Ez a gyakorlat nem a szégyen „gyógyítására” szolgál, hanem arra, hogy kísérletezz vele, és új formát adhass neki. Segíthet megtapasztalni, hogy a szégyen terhe nemcsak elviselendő, hanem alakítható is, és új jelentéssel élhető meg, akár díszként, ami elviselhetőbbé teszi azt.

Referenciák:

Piretti, L., et al. (2023). The Neural Signatures of Shame, Embarrassment, and Guilt: A Meta-Analysis. Brain Sciences, 13(4).

Naismith, I., et al. (2019). Compassion-focused imagery reduces shame and is moderated by shame, self-reassurance and multisensory imagery vividness. Research in Psychotherapy: Psychopathology, Process and Outcome, 22(1).

Wästlund, M., et al. (2024). Clients’ experiences with a Trauma-sensitive mindfulness intervention in reducing shame and guilt. Journal of Clinical Psychology.

Müller-Engelmann, M., et al. (2024). The effects of a combination of cognitive interventions and somatic practices on guilt and shame in PTSD populations. European Journal of Psychotraumatology.

Reddan, M. C., Chang, L., Kragel, P., & Wager, T. D. (2024). Somatosensory and motor contributions to emotion representation. Preprint (arXiv).

Ogden, P., Minton, K., & Pain, C. (2006). Trauma and the Body: A Sensorimotor Approach to Psychotherapy. Norton.